andrew in hvar

 Elképesztő levendula mező Minél hamarabb ébredek, annál tovább csodálhatom a napfelkeltét. 6-kor keltem, hiszen ma is megyünk szüretelni. Pestos kenyeret reggeliztem, teával. Sietni kellett, mert ma kicsit hamarabb volt a találka mint tegnap. Ma egy másik gazda birtokára mentünk szüretelni. Csodálom, hogy az egész falu olyan mint egy nagy család. Nincsenek ellentétek, senki nem irigy, sem nem utálatos, nem pletykálnak butaságokat a másikról. Erdély jut   eszembe, ott tapasztaltam hasonlót. Együtt aratnak, vetnek, majd jókat mulatnak. 7-kor neki is kezdünk a munkának. Még Szlovák mászók is segítettek, akik elvileg csak nyaralni jöttek ide. Azt mondták, hogy ki nem hagynának egy ilyen szüreti lehetőséget. A szőlő ugyan az a fajta volt mint amit tegnap az éttermesek tőkéiről szedtünk (plavac), bár tény, hogy gondosabban volt megművelve a föld. Szépen fel voltak karózva a tőkék. Több is volt a terméshozam az fix. Egy sor befejeztével, boroztunk, süteményeztünk és nevetgéltünk. Még a

 Sveta Nedjelja - szőlő birtok  „A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon.” Vagy inkább: „Érik a szőlő hajlik a vessző, bodor a levele.” 6:30-kor ébredtem, gyönyörű, színpompás napfelkelte fogadott. Van ennél szebb? Reggelire epres joghurtot és drága jó szüleim által készített baracklekváros kenyeret ettem. Villás reggeli helyett ma villám reggeli jutott. Sietni kellett mert 7-kor a templomnál falusi meeting volt. Ugyanis eljött az idő amikor a legöregebbek megállapították, hogy elég magas már a cukor tartalma a szőlőnek, így hát indulhat a szüret. Itt mindenki segít mindenkinek. Ma a helyi éttermes család szőlőbirtokán végeztük a betakarítást. Miro terepjárójával offroadosztunk fel a lugasok között, a kocsiban ültek vagy 8-an, mondanom sem kell, ment a mulatás. Bár én csak a foci csapatok nevét értettem meg a diskurációból. Megtérül a segétkezés, hal és bor jár érte cserébe. Nagyon kedvesek velem a helyiek, úgy ér

 Cliffbase a munkahelyem  Elkezdem. Végre korán kelhettem, már amennyire a 7:30 koránnak számít. Régi vágyam, hogy ne akkor keljek mikor mások már menni nem tudnak az ebédtől. Vendéglátós múltamból kifolyólag bizony nagy teljesítmény korán kelni. Csepereg az eső, 20 fok van, lágy fenyőillatú szellő söpöri végig az elszáradt fügefa leveleket az mészköves óvárosi utcán. Idilli, magávalragadó.   Miro a ”gazdám” korán sem annyira szociopata mint ahogy azt Ö gondolja magáról. Végtelenül kedves, remélem ez így is marad, és nem ittam előre a medve bőrére. Teljes kiőrlésű magvas kenyérrel, vajjal, selyem sonkával és kávéval várt reggelire. Jó kezdés. Reggeli után némi eligazítást kaptam a házirenddel kapcsolatban. Nincsenek életveszélyes szabályok, csak ami mindenhol, rend, fegyelem, pedantéria. Később én is ellátogattam a boltba, tudjam később mire számíthatok. Csak mint Thaiföldön, azt lehet csak kapni amire szükség van, semmi több. Nem úgy mit a városi szupermarketekb