Rozmaring füstje száll a magosba...



Elképesztő levendula mező

Minél hamarabb ébredek, annál tovább csodálhatom a napfelkeltét. 6-kor keltem, hiszen ma is megyünk szüretelni. Pestos kenyeret reggeliztem, teával. Sietni kellett, mert ma kicsit hamarabb volt a találka mint tegnap. Ma egy másik gazda birtokára mentünk szüretelni. Csodálom, hogy az egész falu olyan mint egy nagy család. Nincsenek ellentétek, senki nem irigy, sem nem utálatos, nem pletykálnak butaságokat a másikról. Erdély jut  eszembe, ott tapasztaltam hasonlót. Együtt aratnak, vetnek, majd jókat mulatnak.

7-kor neki is kezdünk a munkának. Még Szlovák mászók is segítettek, akik elvileg csak nyaralni jöttek ide. Azt mondták, hogy ki nem hagynának egy ilyen szüreti lehetőséget. A szőlő ugyan az a fajta volt mint amit tegnap az éttermesek tőkéiről szedtünk (plavac), bár tény, hogy gondosabban volt megművelve a föld. Szépen fel voltak karózva a tőkék. Több is volt a terméshozam az fix. Egy sor befejeztével, boroztunk, süteményeztünk és nevetgéltünk. Még a nyolcvanöt éves szőlő gazda is metszette a fürtöket, aki meglepetésemre igen jól beszélt angolul. Elmondása szerint a második világháború után elment Angliába morzés távírónak. Sokat mesélt az akkori Angliáról.

Ma is gyorsan végeztünk, 10:30-ra nem marad egy szem szőlő sem a tőkéken. Az ebéd meghívást nem szabad visszautasítani. Dolgoztál, kijár alapon. 13:30-ig az ebéd kezdetéig, kimenten a sziklabázisra egy kicsit napozni, fürödözni. Három, korombeli osztrák srác, kifeszítettek egy slacline-t 4 méter magasban a víz fölött. Több sem kellett én is beszálltam a mókába. Még egy kicsit ejtőztem majd visszamentem, hisz áll az ebédmeghívás.

Grillezett juh hús, kolbász, flekken, csirke, marha mindenféle sült a grillen. Köretnek, cékla, káposzta saláta, kevert saláta, kapri és oliva bogyó, sült krumpli és zöldsaláta rogyadozott az asztal közepén. Mit ne mondjak, igen jót ettünk. S csak eztán következtek az előző évek borainak kóstolója. Egy szüreti ebéd bizony borkóstolóval együtt jár. Enyhén szalonspiccesen, kezünkbe egy-egy üveg ajándékba kapott barrique vörössel távoztunk. Mondanom sem kell délután négyig tartott a szieszta.

Késő délután még motoszkáltunk Miroval a szikla bázis körül, csak önmagunk megnyugtatása végett, hogy azért csináltunk is ma valamit. Legnehezebb munkáink egyike volt a gazolás, amit aztán egy nagy fém hordóban felgyújtottunk. Néhány szárazabb rozmaring bokor is tűzre került, irtózatosan jó illata volt a füstjének. Viccelődtünk is, hogy ez aztán az óriás füstölő.

Hamar hazajöttem, nem volt már több munka mára. Vacsoráztam néhány  házi dzsemes kenyeret. Legurítottan néhány kupica pálinkát, csak mert meg vagyok egy kicsit fázva. Beszélgettem skype-on Geriszon országos cimborámmal. S aztán már nem is emlékszem mi történt.