Érik a szőlő, hajlik a vessző...



Sveta Nedjelja - szőlő birtok



„A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon.” Vagy inkább: „Érik a szőlő hajlik a vessző, bodor a levele.”

6:30-kor ébredtem, gyönyörű, színpompás napfelkelte fogadott. Van ennél szebb? Reggelire epres joghurtot és drága jó szüleim által készített baracklekváros kenyeret ettem. Villás reggeli helyett ma villám reggeli jutott. Sietni kellett mert 7-kor a templomnál falusi meeting volt. Ugyanis eljött az idő amikor a legöregebbek megállapították, hogy elég magas már a cukor tartalma a szőlőnek, így hát indulhat a szüret. Itt mindenki segít mindenkinek. Ma a helyi éttermes család szőlőbirtokán végeztük a betakarítást.

Miro terepjárójával offroadosztunk fel a lugasok között, a kocsiban ültek vagy 8-an, mondanom sem kell, ment a mulatás. Bár én csak a foci csapatok nevét értettem meg a diskurációból. Megtérül a segétkezés, hal és bor jár érte cserébe. Nagyon kedvesek velem a helyiek, úgy érzem már be is fogadtak. Mindenki mosolyog rám, nem értik mit keres itt egy nagyvárosi gyerek. Miért akar itt élni ahol még a madár sem jár. Mondtam nekik, hát pont ezért. Vad a lugas, nem láttam még ilyen fajta szőlőt. Otellora hasonlít, pont minta amilyet az én drága Pálföldi papám termesztett, de kisebbek a fürtök, és a tőkéből kiálló kocsányok a földön csúsznak. Kilátás gyönyörű fentről. Talpunk alatt a végtelen vízi világ, vitorlások tucatjai a távolban, kompok, kereskedelmi teherhajók, halász bárkák, fejünk felett pedig az órmótlan sziklák. A sziklába van vésve egy ima hely, szentnek tartják, még talán az ókori görögök építhették. Minden esetre nagyon misztikus és varázslatos. Egyszer biztosan felmegyek majd ide imátkozni. Ép, hogy elmúlt 11 és már végeztünk is a korábban végeláthatatlannak ígérkező munkával. Meghívtak ebédre segítségemért cserébe. A dombról lefele jövet minden gazda terméséből megettem egy kisebb fürtöt. Csak a kóstolgatás kedvéért. Megettem vagy másfél kiló szőlőt.

Később csónakkal kimentünk a bázisra, hogy egy kicsit a vendégekkel is foglalkozzunk. Nagy barátságok tudnak ezen a helyen köttetni. A Cseh házaspár kígyóhal hússal kínált, majd a családfővel másztunk is egyet. Készítettünk még egy kis édes-savanyú pennét desszert gyanánt. Ezután kezdődhetett is a szieszta. Két órát aludtunk délután. Nem is értem ez miért nem így működik mindenhol a világban. Sokkal nyugodtabban kellene, hogy éljenek az nagyvárosi emberek is.

Délutáni munkaként néhány nagyobb követ odébb gurítottunk, csak hogy legyen látszatja a mai napnak is. Aztán csak heverésztünk, távolba néző versenyt rendeztünk, henyéltünk. Még jógáztam is egyet a tűző napon.

7 órakor lementünk a kikötőbe és egy nagy tál babgulyással, és egy pohár száraz fehérborral fejeltük meg a napot. Haza bandukolás közben, végignéztem kedvenc csillagképeimen, a cassiopeián, delfinen, sason, sárkányon, északi koronán a göncölökön és a triangulumokon. Szeretem nézni a csillagokat és olyan jó, hogy itt tisztán és élesen láthatom őket.

Később vettem egy forró fürdőt, készítettem egy kamillás, mentás, barackos teát, és beszélgettem interneten keresztül a szüleimmel. Most pedig itt vagyok.