Gyümölcs kenyér és rozmaring koszorú...

2010.12.22.-24. Hvar

Őrült? Dehogy!

Csodás! Ez a legjobb szó az elmúlt napokra. Ünnepekre való tekintettel a munkaórák számát minimálisra csökkentettük, így bőven jutott idő a kedvtelésre. Az időjárás is kedvemre való volt. Igaz a nap ritkán dugta ki arcát a felhő mögül, még így is tizennyolc fok volt. Maestralnak köszönhetően a tenger vad, óriási hullámok csapkodják a partot. A kormoránokat ez kevésbé zavarja, zuhanó repüléssel, nyíl egyenesen vetik bele magukat a vízbe. Halásznak, vadásznak. Sirályok vitorlázó repülő üzemmódba kapcsoltak, játszanak, szórakoznak, látszik rajtuk.

Voltunk Jelsa-ba és Stari Gradba is. Csak úgy vásárolgatni. Kényelmesen elfogyasztottam egy cappuccinot a főtéren s aztán minden zöldség és gyümölcs standot végignéztem. Na meg persze a halpiacot ki nem hagynám. Nem is a halakat, inkább a halászokat nézem. Titkon egy kicsit én is úgy akarok kinézni mint ők. Igazán meglett emberek, vad ráncokkal a homlokukon. S a bölcsesség lerí róluk. Vettem több kiló mandarint, almás pitét a pékségben, levendula és mandarin olajat, valamint apró horgokat a halászathoz.

Gyümölcskenyér

Cliffbase kihalt, nincsenek vendégek. Bár ha minden igaz 25-e után jönnek néhányan. Legnagyobb munkám egy óra légkalapácsolás volt. Drága barátommal, Jack Hamerrel, vágtam egy lyukat az emeleti konyha sziklás falába. Új hűtő kerül majd oda.

Délutánjaim főzőcskézéssel, festéssel, gitározással, olvasással, tanulmányozással, világmegváltó gondolatok lefutatásával, koszorú készítéssel teltek. Ünnepi hangulatomat gyümölcs kenyér készítésbe fojtottam. Folyton a paprika tv műsorait nézem. Megtetszett egy recept és azonnal kipróbáltam.

Gyümölcskenyér:

Hozzávalók:

15 dkg sütőmargarin, 15 dkg cukor, 5 tojás, 25 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 20 dkg szárított gyümölcs (bármilyen, minél több fajta, annál jobb), 1 citrom reszelt héja, 5-5 dkg apróra vágott dió, mogyoró vagy mandula, 5 dkg darabolt étcsokoládé, 2 evőkanál bármilyen szesz.

Elkészítés:

A szárított gyümölcsöket vágjuk apró darabokra. Keverjük össze a mazsolával, a dióval, és locsoljuk meg kedvenc alkoholunkkal. Tegyük félre állni. A margarint keverjük habosra a cukorral és az 5 egész tojással. A lisztet keverjük össze a sütőporral és a lereszelt citromhéjjal majd adjuk a vajas masszához. Jó alaposan keverjük össze. A szárított gyümölcsökre szórjunk 2 evőkanál lisztet, és jól forgassuk bele, hogy a gyümölcsök ne süllyedjenek majd le a tészta aljára. Fakanállal keverjük bele a gyümölcsöket a tésztába Nagyon alaposan kivajazott és liszttel kiszórt, hosszúkás sütőformába öntsük bele a tésztát, és előmelegített sütőben (150-180 fok) süssük meg 50 perc alatt. Még melegen borítsuk ki, majd csavarjuk konyharuhába, amíg kihűl.

Olajfa koszorú

Sajnos nekem nem sikerült valami jól, mert nem volt sütőporom és a sütő sem úgy működött ahogy annak kellett volna. Csöppet szikkadt lett, kicsit több porcukrot szitáltam a tetejére javítás képpen. Sebaj, majd a következő jobban fog sikerülni. Na jó azért ehető!

Rozmaring karika

Süti sütés után órákon át bóklásztam az erdőben. Vittem magammal a kisnövény határozót és a gomba határozót. Mint valami megszállott természetbúvár, álltam percekig egy-egy érdekesebb virág vagy termés előtt és vadul lapozgatva próbáltam beazonosítani őket. Néhánynak meg is találtam a nevét. Kedvencem lett a kakukkfűfojtó aranka (görényfű), de csak a neve miatt. Kankalin félékből egész sok van. Szedek majd a virágjukból, azt olvastam nagyon jó hurut oldó főzetet lehet készíteni belőlük. Van itt még gyömbérgyökér, szapora zsombor, közönséges borbálafű, rozmaring, odvas kertike. Gombák közül csak a sárga fenyő tinórut és az őzláb gombát tudtam biztosan beazonosítani. Csodálom, hogy elszórva még most is kidugja fejét néhány. Pedig már elég hideg van hozzá, hogy gombák teremjenek. Itt úgy látszik jól érzik magukat.

Wild Life

Metsző ollóval vágtam egy egész szemetes zsáknyi rozmaringot, levendulát, olajbogyófa ágat és fenyőágat. Erdő szélén talált vadszőlő indáiból is vágtam egy nagy adaggal.

Ja igen, koszorúkat készítettem belőlük. Nem igazán ünneplem a karácsonyt, de azért jó érzés egy kicsit ünnepi hangulatba öltöztetni a szobát. Három koszorú lett a zsáknyi zöldből. Egy rozmaring koszorú, egy szőlő vesszőből font olajfa ágas, fenyőágas vegyes darab és egy picike nagyon vegyes, levendulából, rozmaringból, fenyőágból, szőlő vesszőből. Sosem csináltam ilyeneket korábban, de már nagyon régóta ki akartam próbálni. Emlékszem még Olivia barátnőmnél tetszettek meg a koszorúk. Ők minden évben készítenek néhány különleges darabot. Nagyon élveztem, közben persze mindenem rozmaring és levendula illatú lett, és ez a jó benne.

Műterem díszben

Eztán következett egy másik őrült hóbortom a festés. Módszeresen kipakoltam az olajfestékeket, nyomtam belőlük a palettára. Vágódeszkát használok színkeverésre. Elsőként befejeztem a Jolle című képemet, ami a jövőbeli álmomat, egy kis vitorlás hajót ábrázol. Második képem a Wild Life címet kapta. Egy nagy cet próbálja elkapni  egy nálánál kisebb halat amely próbál elkapni két még kisebb halat. Az ötletet az interneten találtam, megtetszett, megfestettem.

Mindezek után, kitakarítottam, átrendeztem és feldíszítettem koszorúkkal és rozmaring ágakkal a szobát. Kandalló párkányra, mandarinhéj, citrom, rozmaring ág, száraz füge levél, mécses és levendula olaj párologtató került. Baromi jól néz ki, s mikor begyújtok ömlik a friss citrus és a rozmaring illat. Pompás.

Illatos kandalló párkány

Nem állítottunk karácsonyfát, azzal meghazuttolnám édesanyámat s azt végkép nem szeretném. Inkább csináltam egy jó nagy gyümölcstálat, örökzöldekkel bélelve. Miró pedig kolbászos, babos, erdei gombás, csipetkés káposzta levest készített. Ittunk egy rakijat és jól bevacsoráztunk.

24-én este kilenckor a falu apraja nagyja misére ment a templomba. Én addig egy nagy tányér gyümölcs kenyérrel és mandarinnal az ölemben, Nigela karácsonyi főző műsorát néztem a tévében. A szentnek nevezett estét hosszú imádkozással zártam. Gondolatban minden szerettemnek és családtagomnak a homlokára adtam egy nagy cuppanós  puszit.

Szép álmokat mindenkinek.