Újra a szigeten

2010. december 21. Hvar

Begyújtottam falusi szobám kandallójába

Újra el-Szigetelődtem. Tegnap este megérkeztünk szent vasárnap falujában. Telihold, plusz 12 fok és falusias fogadtatás várt minket, nem is beszélve a közelgő holdfogyatkozás különös fényjátékáról.

Miró barátja, Karmellino meghívott minket vacsorára. Csodás egy hapsi, alacsony, szikár, bajszos, jó kedélyű halász és mezőgazdász. Friss fogásból kínált minket. Grillezett kalamári volt a vacsora, mintha tudta volna, hogy ez a kedvencem. Volt még lencse, blitva krumplival, sült kecske hús, házi olajban áztatott házi parmezán, friss kenyér. Karmellino a leghíresebb olaj készítő mester közel s távol Horvátországban. Szinte minden évben Ő nyeri  az országos oliva olaj kóstoló versenyt. Nála préseltettük mi is a bogyóinkat, s mint kiderült idén a mi olajunkat is benevezte a vetélkedőre. Azt mondta szerinte az idei termésünk jobb lett mint az övé. Vacsora után boldogan vezetett körbe a présházában, megmutogatta az érmeit és végig kóstoltatott velem legalább húszféle olajt. Egyik finomabb volt a másiknál. Elképesztő, még olaj bogyó pálinkát is főz.

Begyújtottam a kandallóba. Mesés, lenyűgöző ahogy ropog a fa és lobog a láng. Nem vártam a hideget, de nagyon vártam már hogy tüzet rakhassak és a meleg mellett elmélkedhessek az élet nagy dolgairól. Uszadék fákat tüzelek amiket kivetett a partra a víz. Ingyen energia. Gitároztam is, tűz mellett kötelező. Romantikus hangulatomat már csak kedvesemmel való virtuális beszélgetés emelte még magasabbra.

Aztán a hosszú utazásnak meg a teliholdnak köszönhetően mély álomba zuhantam. Esti mesét a lobogó tűz szemközti falra vetett árny játéka szolgáltatta. Pompás volt.

Másnap korán keltem, egyrészt mert jólesik a nappal együtt ébredni, másrészt így van igazán értéke a reggeli napüdvözlő jóga sorozatnak, harmadrészről pedig megszólnának a falusi gazdák ha lusta városi gyerek módjára későn ébrednék.

Szlovéniai mínusz huszonkét fok után az itteni plusz tizenkettő felemelő. Pólóban rohangálok hétkor az udvaron, hihetetlen. Olyannyira hozzászokott a bőröm a hideghez, hogy az itteni levegőt melegnek érzem, érdekes.

Reggelimen nagyot mosolyogtam mikor végig gondoltam mit is eszem éppen. Szlovén házi magvas kenyérre kentem a Horvát házi vajat és arra pedig az otthoni Magyar házi eper lekvárt. Interkontinentális íz bomba. Csoda finom volt.

A mai különleges csillagászati esemény, avagy a hold fogyatkozás miatt szabadnapot vettem ki. Nem is tudtam volna dolgozni. Elképesztő a hold ereje közvetlenül a tenger mellett. Úgy éreztem mint ha csak egy báb lennék amit a hold mozgat felülről, egész nap szédültem és álmos voltam. Mondák is, hogy ne csodálkozzak ezen, hiszen a parton élő nők havi ciklusa mindig teliholdkor kezdődik. Ilyenkor senki nem is dolgozik, mert csak kín szenvedés lenne.

Lesétáltam a bázisra, a tengerpartra az erdőn keresztül. Lassan és komótosan, útközben minden növényt megvizsgáltam. Gombák már nincsenek, ahhoz túl hideg van. Viszont sok más érdekes növény még csak most hozza a virágát. Apropó, hoztam magammal kis növény határozót, csak a tanulmányozás kedvéért.

Ez pedig a Szlovén kandallóm

Végigjártam a birtokot, megsimogattam a sziklákat mintha valami kedves házi állatok lennének. Üdvözöltem a sirályokat, pintyeket és kormoránokat. Órákig ültem a tengerparton és figyeltem a hullámzást, hallgattam a víz csobbanását. Meditatív, stressz oldó.

Imádok a parton főzőcskézni, ebédre csípős brokkoli levest készítettem. Csodák csodájára déli tizenkettőre kidugta fejét a felhők mögül a napocska. Félmeztelenül fogyasztottam el fenséges lakomámat. Utána két órát aludtam a parton.

Kora délután visszaballagtam a faluba és édes semmittevéssel töltöttem napom hátralevő részét. Leginkább az ágyban fetrengtem és a paprika tv-n néztem mindenféle karácsonyi főző műsort. Meg olvasgattam is egy kicsit. Most pedig lehet, hogy elkezdek festeni egy képet, de még nem vagyok teljesen biztos benne. Biztos a telihold tesz bizonytalanná, vagy mégsem?! Vagy mégis! Na mindegy. Jó újra itt!