Jóbarátokkal a legjobb....

April 14, 2011

2011. április 8-12.

La Familia, kedves barátaim.

Vidámsági indexem múlthét péntek óta szigorúan monoton növekvő, köszönhetően legkedvesebb barátaimnak, a Gara családnak. (Üzenet: Imádtam, hogy itt voltatok, jó volt veletek együtt tölteni a mediterrán mindennapokat.)

Fülig érő szájjal vártam Őket a falu tábla alatt. Annyira megörültem a találkozásnak, hogy még a welcom italnak szánt házi limoncellot is elfelejtettem a kezükbe nyomni az érkezés pillanatában.

Pénteken délután már együtt csobbantunk kedvenc tengerembe. Bernát volt a legizgatottabb, mint mindig, azonnal fürdeni akart. Igaz nekem sem kellett kétszer mondani.

Napnyugta előtt sétáltunk és beszélgettünk. Naplementére visszaértünk a bázisra és itt kezdődött minden….

Olcsi és én

Egy hónap szigorú böjt után, megbuktam, de bevallom jól esett. Adrien azt mondta, az a legjobb ha az ember képes néha a saját szabályait is felrúgni. Több sem kellett, máris kilőttük magunkat az űrbe, új bolygók után kutatva. Persze azért nem veszett minden, szigorú szabályokat hoztam a böjt hátralévő részére vonatkozóan, eme véletlen keletkezett fekete lyuk befoltozására.

Délutáni muzsikálás

Szombaton hajnalban a bázis teraszán ébredtem. Megvolt a szezonnyitó, csillagos eges, hullám ringatós, hajnalban madárcsicsergésre ébredős szabadtéri alvás. Ezen ominózus éjszaka során, megismertem Bernát szuper képességét, miszerint képes alvás közben beszélgetni. A kérdésekre értelmes válaszokat ad két horkantás között, döbbenetes.

Jógával üdvözöltem a napot. Rég nem aludtam már a bázison, a nap sem ott kelt fel ahol gondoltam. Eddig látszott a napkorong ahogy felbukik a sziklák felett, most csak a színpompás égalját látni, ahogy naplementekor is. Hiába, forog a föld! Rá kellett döbbennem, hogy elhanyagoltam az én szeretett kis bázisomat, a buta sorozatok miatt. Megfogadom, ezentúl többet alszom majd lent a szikláknál mint a faluban.

Szuper, házi medvehagymás pestos reggeli után elmentünk kajakozni, egy kicsit ejtőztünk is egy privát strandon. Ezután szabadfoglalkozás következett. Slack line (kötél tánc) a víz felett, napozás órákon át, zenélés, olvasgatás, mászás, megannyi életélvezet… Mindenki talált magának szívéhez közeli szórakozást.

Anyja és lánya (Adrien és Olívia)

Rozmaringos krumplit szavaztunk ebédre. Annyi itt a rozmaring, hogy kertet lehetne vele rekeszteni, de ha a rozmaringos kertrekesztés nem sikerülne, hét felnőtt embert biztosan ki lehet ütni néhány órára ezzel a csodás fűszernövénnyel. Avagy a rozmaring túladagolás megtette hatását, mindenki kidőlt, bő egy órás sziesztára. Később jót derültünk rajta.

Báttya és Öccse (Bernát és Misel)

Szieszta után nem marad más dolgunk mint fürdőzni és nevetgélni gyors egymásutánban.

Este tüzet gyújtottunk, zenéltünk és megőrültünk. A buli odáig fajult, hogy Misi - legjobb dobosunk - ököllel adta a tizenhatodokat egy műanyag betonkeverő kádon. Boxing drum az új stílus. (Üzenet Misinek: Doboljál, nagyon jó vagy!) Ágyba zenéltük magunkat…

Vasárnap, ahogy annak lennie kell, a nyugalom és békesség jegyében telt. Senki nem sietett el semmit, bár ez a korábbi napokra is igaz. Folytattuk a lazulást a paradicsomban. Ahogy a szezon első kint alvása, úgy első deep water solo-ja is megtörtént. A víz hideg és neoprénben nehéz mozogni, de szenzációs volt, nagyon élveztem. Alig várom, hogy felmelegedjen a tenger. Reszkessetek kormoránok, minden fészket feltérképezek. Sirály tojás lesz majd reggelire.

A családfő (Péter).

Ebédünk tengeri tészta volt amihez Berkóval szedtük a kagylókat. Késsel véstük le az öböl köveire rátapadt példányokat. Nem ez volt első közös kagylászásunk, hiszen évekkel ezelőtt Paklenicán, két reklám szatyornyi fekete kagylót gyűjtöttünk. Cseppet nagyzolva, mondhatni profik vagyunk kagylászásban. Adrien kitett magáért, desszertnek karamellizált almát kaptunk. Tíz újunkat megnyaltuk utána.

Ebéd után a már jól bevált szieszta következett, majd beszélgetés. Mindenről csevegtünk. Megismertem néhány kedves családi titkot, szó volt szerelemről, vágyakról, tanulásról, munkáról, utazásról, felnőtté válásról és az élet egyéb nagy dolgairól. Újra világmegváltó terveket szövögetek.

Karamellizált alma deszert gyanánt

Délután leginkább napoztunk, lustálkodtunk. Ja igen, ez a kettő egy és ugyanaz. Olívia megrajzolt, ahogy embrió pozícióban összehúzódva fekszem egy deszkán. Napnyugta előtt gitározva kötéltáncoltunk és botot forgattunk. Igazi rossz gyerekek módjára.

Este ismét mulattunk. Tűz gyújtás, sör, bor, pálinka, vállról indítható skod rakéta, susogós nadrág, joging… Éjszakába nyúlóan cigánykockáztunk.

Hétfőn reggel azonnal belecsaptunk a lecsóba. Borhab volt a reggeli. Botrány, kutya harapást szőrivel. Mind jót mosolyogtunk rajta, de a hab két perc alatt elfogyott. Megtanultam egy életre, hogy hogyan készül a borhab. Isteni finomság.

Délkörül fájdalmas búcsút vettünk egymástól és számomra megkezdődött a robot. Takarítás, kőfalépítés, murvahordás, betonkeverés, zsaluzás, fűnyírás, gazolás…. De annyi jó élménnyel vagyok feltöltekezve, hogy mindent mosolyogva és fütyörészve csinálok. Szuper volt veletek, köszönöm a sok jó élmény.

Üzenet Adrien édesanyjának, Olcsi nagymamájának, Nanónak: Nagy boldogság nekem, hogy olvassa a blogomat és még nagyobb öröm, hogy megfőzte a receptemet. Ha valamiért, hát ezért érdemes írni.

Utóirat: Drvenik – Sucuraj felől, autóval érkező magyar vendégeknek üzenem, hogy a szűk szerpentines főúton, ahol a helyiek kilencvennel jönnek szembe és az útjelző táblákat golyó nyom sújtotta, nincsen szalagkorlát sem. J

Ölelés a Gara családnak!