Nyári napok télvíz idején

2010.11.03.-04. (srijeda, cetvrtak,)

Fisherman

Woww! Ez volt a reakcióm szerda reggel amint kidugtam a fejemet az ajtón. Esős napok után újra nyár van. 20 fok, szikrázó napsütés, feszített víztükör. Napfüggő vagyok, a nap szerelmese. Csak úgy mint Tics barátom, aki már most biztosan tudja, hogy bőrrákban fog meghalni. Ne legyen úgy. Napkollektorhoz tudnám magam hasonlítani, ami csak akkor működik ha süt a nap. Az is lehet, hogy bizonyos mértékben fotoszintetizálok. Komolyan. Sokszor érzem ahogy töltődöm akár egy akkumulátor.

Nincs is jobb reggeli mint az előző esti palacsinta maradék. Megmaradt egy csokis-banános, egy ribizli lekváros és egy csokis-kókuszos. Mindhármat bevágtam, bögre tejjel kísértem.

Jó időre való tekintettel nem választottam túl sok fizikai munkát mára. Kicseréltem az olaj bogyók alatt a tengervizet illetve a konyhában tevékenykedtem egy kicsit. Készítette egy függő polcot. Napom hátralévő részében henyéltem.

Ebédre az előző nap készített húslevesből ettem egy jó nagy adagot, erős Pistával. Eztán frissen szedett rozmaring virág teát főztem és sziesztáztam.

Délután órákon át kajakoztam. Feltörtek mélyről a szép emlékek. Gyermekként éveken át versenyszerűen űztem ezt a sportot. Eszembe jutnak a nyári táborok, a sok móka és kacagás. Ahogy sporttársaimmal egymást dobáltuk  békanyállal (ahogy mi hívtuk: szmötyivel), a kemény edzések, az évadzáró bulik. Télen, páratlan napokon futottunk és úsztunk, páros napokon pedig kondicionáltunk. Hétfőtől péntekig, minden nap, délutánonként. K4-ben verhetetlenek voltunk, kis túlzással. Micsoda szép gyermekkorom volt. Most kezdem csak megérteni mitől lett ilyen virág lelkem.

Szürkületkor bevackoltam magam falusi szobámba és ott folytattam a henyélést ahol délelőtt abbahagytam.

Kedvenceim naplementében

Csütörtök reggel összekulcsolt kezemet az ég felé emelve adtam hálát újra a napsütésért. Lágyan fújdogál a keleti Maestral, 25 fokot mutat a hőmérő, felhőknek nyomát sem látni. Korcula és Vis sziget legmesszibb pontjait is tisztán látni. Szuper!

Interkontinentális reggelim nápolyiból, banánból, joghurtból és kávéból ált. Nem akartam elszalasztani a gyönyörű napsütés adta lehetőségeket ezért gyorsan nekiláttam munkáimnak. Tegnap találtam meszet a faluban. Befejeztem a bázis alsó szobájának festését és vizet cseréltem az olivák alatt. Nem marad más hátra, jöhetett a megérdemelt szórakozás.

Nem tudom megunni a húslevest, ma is ez volt az ebéd menü. Desszertnek fél óra szieszta, félmeztelenül a függőágyban. Zenét is hallgattam közbe, Gypsy Kings-t. Imádom őket, óriási muzsikusok. Meghozták a kedvem egy kis gitár gyakorláshoz.

Nem bírtam tovább nézni a víz fölé hajló mészkőtömböket. Muszáj volt egy kicsit rájuk másznom. Szakmai ártalom. Két órásra sikeredett a travelzálásom és közben sikerült megmásztam egy régi 6c-s projectemet. 20 méter magas, áthajló él a víz felett. Többször próbáltam már, de mindig visszafordultam a felénél. Nagyjából a közepén van a kunsztja, agybomba. Vettem a bátorságot és megmásztam. Juhé!

Óhhhh, Deep Water Solo :)

Később  fotókat készítettem a deep water solos falszakaszról mert készíteni fogok egy mászó kalauzt. Kajakkal kieveztem a nyílt tengerrel 100 méterre a fallal szemben, így készítettem panoráma képet.

Gyorsan lement a nap. Olaj lámpás mellett fogyasztottam el házi szilvalekváros kenyeremet vacsora gyanánt.

Estére megérkezett Miro és Caterina. Már vártam őket, jobb a társaság. Üdvözlésként legurítottunk egy kupica snapszot majd órákig beszélgettünk. Majd még egy kicsit gitároztam. Megtanultam a Gypsy Kings, Volare című számát.  

Elfáradtam, lefekszem aludni. Laku Noc