Tyúkhúsleves, palacsinta

2010.11.01.-02. Hvar

tűzhajlító :)

Úgy tűnik tényleg vége a szezonnak. Előre láthatólag nem lesznek vendégek karácsonyig.

Olajbogyó szüreteléssel kezdtem a napot. Az érett szemeket egy nagy piros kádba tettem és tenger vizet hordtam rá. A sós víz elveszi a bogyók kesernyés ízét és tartósítja őket. Nem vittem túlzásba ma semmilyen munkát. Délelőttömet a sirályok és kormoránok életének megfigyelésével töltöttem. Eszembe jutott egy mese miközben távcsővel figyeltem a madarakat. A tücsök és a hangya története. Talán mindenki ismeri.

Még a tücsök csak hegedül addig a hangya szorgosan gyűjti az élelmet télire. Hasonló a kontraszt a sirályok és a kormoránok között. Kormoránok vad szárnycsapásokkal küzdik magukat közelebb leendő fészkükhöz a hevesen tomboló déli széllel szembe. Csőrük tele fűszálakkal és gallyakkal. Csodálatos madarak, kitartásuk példaértékű. Bezzeg a sirályok, akár csak a híres mesebeli hegedűs tücsök, fütyülnek a rosszidőre. Feszesen kitárt szárnyukat meg sem lebbentik, felfekszenek a parti szélre és élvezik a vitorlázást. Ha elfáradnak, leszállnak a vízre és kishalakra vadásznak.

Vesnaéktól ajándékba kaptam csaraszos indiai dohányt, megtömtem egy pipára valót és elpöfékeltem. A füstjének nagyon finom illata van. Ennek örömére gitároztam  egy kicsit.

Tyúkhúslevest főztem ebédre. Már tíz órakor feltettem főni. Úgy tudom annál jobb minél tovább fő, lassú tűzön. Délután kettőkor ledőltem egy órácskára. Mire felébredtem készen is volt a leves. Hazai ízek, jó sok erős Pistával, nyami.

Recept:

Tyúkhúsleves

Mi sem egyszerűbb és finomabb a húslevesnél. Egy jó nagy lábosba belehajigálok mindent. Megpucolt sárgarépát, karalábét, paradicsomot, hagymát, fokhagymát, egy egész tyúkot, sót, borsot, babérlevelet, egy ág rozmaringot, vegetát és két leveskockát. Majd az egészet felöntöm 8-10 liter vízzel, eztán a lehető legkisebb tűzön 4-6 órát főzőm. Készen is van. Ugye milyen egyszerű.

Mikor már a leves megnyugodott a hasamban, felsétáltam falusi rezidenciámba. Órák hosszat interneteztem. Recepteket böngésztem, horvátul tanultam, olvastam, chat-eltem, leveleket írtam. Majd megnéztem egy balett előadást a mezzo csatornán. Elképesztő a balettosok mozgáskultúrája. Mindig csodáltam őket. Álomba szenderedtem.

tábortűz és gitár

Kedd reggel heves eső cseppek kopogása keltett. Bizony az időjósok nem mondtak semmi jót, várható volt. A hőmérséklet még mindig mediterrán, tartja magát 20 fok környékén. Mikor el ált az eső, lesiettem a bázisra. Kicseréltem az olajbogyók alatt a tengervizet. Ezt még legalább harmincszor meg kell majd ismételnem ha azt akarom, hogy ízletes legyen. Alig várom, hogy megkóstolhassam az első szemet.

Eszembe jutott egy történet. Misi barátom készített magának egy kívánság táblát otthon a lakásában. Azt mondta mindent amit el szeretne érni, vagy meg szeretne valósítani, feltűzi a táblára. S majd a vonzás törvénye meghozza a várt kívánságokat. Egyszer mikor vendégségbe mentem hozzájuk feltűztem egy cédulát én is a táblára. A papiroson valami hasonló állt: „Szeretnék olaj bogyót termeszteni a tengerparton, s kőházba lakni. Friss rozmaring ágakra tűzött halakat grillezni, levendulát szedni, és fügét szüretelni.” Drága Mihályom, a tábla működik.

Kora délután elkezdtem kimeszelni a földszinti vendégszobát. Szoba felére volt elég a festék. Félbehagytam, nincs mit csináljak. Minden munkával végeztem amit csak meg lehetett csinálni. Már kreatívkodtam is, mindenféle hasznos dolgot barkácsoltam a konyhába. Így például a felhúzható konyharuha szárítót, vagy az eső víz elvezetőt. Kifogytam a munkából. Nem mint ha szükségem lenne rá, hogy állandóan dolgozzak, bár pofátlanságnak érezném ha mindig csak hegedülnék akár a lusta tücsök.

Melegítettem egy nagy tál húslevest. Bevágtam utána sziesztáztam egy órácskát. Korán visszajöttem a citybe.

Kívánós napom volt, palacsintát és gyümölcs salátát akartam enni. Vásároltam tojás, tejet, mogyorókrémet és sört a boltban. Elkezdtem a palacsitalankodást.

Recept:

Palacsinta tészta, sörösen (8-10 db):

Keverő tálba ütöttem két tojást, hozzáadtam két dl tejet és habverővel simára kevertem. Lassan hozzászitáltam 20 dkg finom lisztet és egy csipetnyi sót. Közben folyamatosan kevertem nehogy csomós legyen. Szóda helyett sörrel öntöttem fel. Annyi sört öntöttem hozzá, míg tejszín sűrűségű tésztát kaptam. Már a tésztának is finom illata volt. Forróra hevített palacsinta sütőben, kis oliva olajon kisütöttem a tésztákat. Büszkén mondhatom jól sikerült.

Vesna és én

Először is banános-mogyorókrémeset készítettem, thaiföldi élményeim emlékére. Ott minden este ilyen palacsintát ettünk, mézzel. Mosolygok. Milyen sok szép emlék, te jó Isten. Másodjára bountysat (kókuszos-mogyorókrémes) majd ribizli lekvárosat készítettem. Vastagon tömtem meg a palacsintákat, szigorúan göngyölve nem hajtva. Nem szeretem mikor háromszög alakúra hajtják, egy palacsinta legyen henger alakú ahogy gyermekkoromba.

Még egy aranyos történet ugrott elő emlékeimből. Kisiskolás lehettem amikor megvicceltek a szüleim. Szívószálat göngyöltek a palacsintába. Szorítottam a fogammal és húztam a kezemmel a tésztát. Sehogy sem sikerült elharapni. Nem értettem miért. Ők meg csak fuldokoltak a röhögéstől. Miután rájöttem a csínyre együtt folytattuk a nevetést.

international gang

Végül a gyümölcs saláta is elkészült. Gránátalmát, narancsot, almát, banánt, citrom levet, limonchellot önöttem össze. Betettem a hűtőbe, nem fért már belém. Túl palacsintalankodtam magam. Holnapra úgy is jobb lesz, összeforrnak az ízek.

Gitároztam még egy kicsit majd megírtam ezt a bejegyzést amit most olvasol kedves olvasó.

Ismét meglátogatott az álommanó. Jó éjszakát.