Székelyföldön búza, mediterrán országokban oliva... éljen a mezőgazdaság

 2010.11.05.-06. (petak, subota)

Caterina & Miró válogatják az oliva szemeket

Hétvége első napján, azaz pénteken,  ismételten aranybíboros nap felkeltére ébredtem. Imádom a mediterrán mikroklímát. Rá kellett, hogy jöjjek itt sosem lesz igazán tél. Sebaj, majd hógolyózunk és szánkózunk otthon.

A bázison reggeliztem, Miró tortilliát készített, zöldségekkel és sajttal. Villás reggelit csaptunk és megbeszéltük az elmúlt hetek eseményeit. Felsoroltam neki mennyi mindent csináltam meg még távol volt. Eztán meg is mutattam neki az eredményt. Majd elszámoltam a pénzzel. Ellenőriztük a kasszát és a félretett bevételeket. Minden stimmelt. Étterem vezetőként megtanultam, hogy a pénznek mindig stimmelnie kell. Egy peták sem tűnhet el nyomtalanul. Kunára pontosan annyi volt amennyinek lennie kellett.

Pihenő nap volt a mai. Elszámolás után 4 kilómétert kajakoztam. Fenséges volt. Megnéztem a távolabbi deep water solos helyeket. Van egy két izgalmas rész. Egyszer nekiveselkedem. Kajakozás után úsztam, majd napoztam két órát pucéran.

Ebédet Caterina készítette. Szójás, répás, paradicsomos, fenetudjamilyenes barnatészta volt, friss olivabogyókkal, sajttal.

Ebéd után a felső kertben leszüreteltük a maradék olaj bogyókat. A bázison nincs több. Összesen 40 kiló termés gyűlt itt össze. Fent a falusi kertben van még 11 fa, illetve a hegyen a barlang lábánál még 12. Lesz olaj bőven.

Igen, végre! Licencet kaptam a hajó vezetéshez. Miró megmutatta, hogyan működnek a dolgok. Ez után következett a teszt vezetésem. Kiálltam a próbát, bár megjegyzem, nem volt könnyű. Később visszaindultunk a faluba, hajóval, én vezettem. Baromira élveztem. Kikötőben azonnal megkaptam Posszeidon vízkeresztségi beavatását. Ugyanis mikor ugrottam ki a hajóból a molora, megbotlottam és beleestem a vízbe. Jót nevettünk bénaságomon. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban szerencsés leszek hajó vezetés ügyileg, legalábbis ezzel nyugtáztuk a dolgot.

Korábban már vezettem egy csónakot az Adrián. Bernát barátommal béreltük Murterben, hogy majd azzal megyünk felfedezni a deep water solos helyeket. Kalandos volt.

Este Cappyvel, Caterina kutyájával játszottam. Furcsa kutya. Néha nagyon kedves, néha pedig megugat. Nem értem.

Lefekvés előtt Django jaztz gitároztam. Szeretem a francia cigány jazzt.

legalább 200 éves olaj fa

Szombati napom is csodás volt. Rengeteg dolgon gondolkodtam. Volt idő agyalni, hisz egész áldott nap csendben szüreteltük az olivát. Sokat morfondíroztam azon, hogy hogyan lehetne itt elindítani egy kommunát. Vizualizáltam ahogyan vitorlázok a szigetek között. Farmernek éreztem magam. Illetve megfogalmaztam magamnak, hogy miért is szeretem én ezt a mezőgazdász életvitelt.

Miért dolgozik az ember? Első sorban azért, hogy tudjon venni táplálékot. Magyarán, hogy ne haljon éhen. A többit nem sorolom mert az úgysem számít. Azért dolgozik, hogy pénzt keressen amin aztán rosszminőségű élelmiszert vesz magának. Kérdem én, minek a pénz ha az élelmet saját magunk is meg tudjuk termelni? Ami ráadásul egészséges és tápanyagokban gazdag. Kevesebb pénz, több egészség. Furcsa összehasonlítás, tudom. De így gondolom.

A mezőgazdaságról jutott eszembe Vargyas. Székely-Magyar nemesi vér csörgedezik ereimben.  Gyermek koromban a nyári szüneteket Vargyas nevezetű faluban töltöttem, Székelyföldön, Kovászna megyében, ahonnan édesapán származik. A nagyikám és jó néhány rokonom  még  a mai napig ott élnek. Emlékszem mikor Zoli (Sós rokonom) az ölébe ültetett és én vezethettem a hatalmas kombájnt. Arattam a búzát. Mikor a kombájn gabona tárolója megtelt üríteni kellett. Az arató gép oldalából kilógott egy nagy csapra emlékeztető cső, amit akkor használtak ha a búzát vontatós kocsira (remorkára) kellett üríteni. Egy ürítés alkalmával a csap alá álltam. Fejem tetején pattogtak szét a búzaszemek. Búza zuhany, imádtam. Később a padláson terítettük ki a szemeket száradni. Falusi barátaimmal felosontunk a padlásra és úsztunk a búzába. Szó szerint, volt hogy fejest ugrottunk a nagyobb búza dombokba.  Morzsoltam kukoricát kézzel, széna bolygát is készítettem. Meszet égettünk az erdőn, kaszáltunk. Úgy hívtuk, megyünk takarni. Este a tehén csordát tereltem a pásztorral. Szénaboglyák tetején ugráltunk. Csűrben hemperegtünk a szénában. Legurítottuk a bálázott szalma hengert a domboldalon. Saját készítésű pecabottal halásztunk. Csirkéket loptunk, szilvát szedtünk. Felültünk a disznók hátára. És tehéncsecsből fröcsköltük egymásra a tejet, mint ha vízi pisztoly lenne. Egy alkalommal beleestem a ganyéba is. Utólag visszagondolva, vicces történet. Rengeteget tudok mesélni Erdélyről. Fogok is a későbbiekben.

Térjünk vissza a búza aratásról az oliva szüretre.

Maslina (Maslinuovo ulje)

Sűrű szemű hálókat terítettünk az olaj fák alá, erre berheltük az oliva szemeket. Feketét és zöldeket egyaránt. Majd 20 kilós dobozokba tettük őket. Holnap mennek a présházba.

Miró volt az ebédfelelős. Ki tett magáért rendesen. Hal gulyást készített, hagymás rizzsel. Isteni finom volt. Imád főzni, látom az arcán. Nem sokszor hagyja, hogy más készítse az ebédet.

Naplementéig folytattuk az oliva szüretet. Közben sört ittunk, süteményt csemegéztünk, beszélgettünk és Bebel Gilbertot hallgattunk.

Csodás napvolt ez is, hálás vagyok a jó Istennek érte.

Szeretetet mindenkinek. Rocketeríjjjá!

Sveta Nedjelja panoráma