Esik eső, fúj a szél...

2010.10.26. Hvar
Ő Fido, Pinki öreg kutyája aki fél a darazsaktól

Egész nap szakadt az eső. Tegnap este óta erősen  fúj a déli Júgó, ami magával hozza az összes esőt ami létezik a Földön. Legalábbis ezt gondolom. Korai ébredésünk után elindultunk a bázisra, de az út egynegyedénél visszafordultunk, különben nyakig áztunk volna az szent. Így délelőttünket nagyvárosi, fásult emberek módjára töltöttük, nassolással, tévézéssel, internetezéssel. Miró telefonált, vendégek érkeznek a kanyarhoz 12-kor. Ott vártuk őket. Reinhard és Richard érkeztek. Két fiatal vidám német mászó. Megmutattam nekik szobájukat és elláttam őket minden információval. Az amerikaiak szomszédai lettek az emeleten. Jól beszélnek angolul, ki fognak jönni egymással. Amint befejeztem az elutasítást két idősödő cseh manus érkezett, viharverten, csapzottan. Paklenicáról jöttek át, azt hitték itt jobb idő lesz. Tény, mióta itt vagyok még nem volt ennyire fránya idő. Hirtelen csökkent a hőmérséklet, zuhog az eső és orkán erejű szél fúj, de legalább északról ami jót jelent.
Egy újabb gyönyörű naplemente
Szobát nem tudtam adni nekik, teltház van a bázison. Falusi apartmanunk árát sokallták, úgy döntöttek a sufniban alszanak. Sok szerencsét kívántam nekik és megkínáltam őket pálinkával. Bírni fogják, igazi hegyi veteránoknak tűnnek, csak legyen elég szesz. Nem fürdenek, azt az elvet vallják, ahol büdös van, ott meleg is. Végül is igaz, gondoljunk csak bele. Gyerekként figyeltem ahogy gőzölög a gané télen. Dán vendégeink egész nap csak kártyáztak. Engem hibáztatnak az eső miatt. Elmeséltem nekik milyen az amikor az ember az erdő közepén egy hegyoldalban sátorozik, a sátor alatt ömlik le a víz, négy napon keresztül megállás nélkül. S ha netán rájönne a kaksimogyoró akkor anyaszült meztelenre vetkezik és úgy megy el a sárban tapicskolva elvégezni a dolgát. Történ ez a Mátrában az egyik gyermek mászó tábor alkalmával. Csöndben, szerényen kártyáztak tovább és örültek neki, hogy nem csak sátorfedél van a fejük felett. Unalmamban rendet raktam a horgász felszerelések között, és újra csörlőztem az egyik pecabot orsóján a damilt. A legközelebbi horgászatnál, csak leemelem majd a botot és már dobhatom is be. Megcsináltam az elszámolást és hazaballagtunk.
Hazafelé félúton találkoztunk Dawnal és Patrickal, behívtam őket falusi szobámba egy sörre. Nagyon örülök, hogy visszajöttek még néhány napra, nagyon kedvesek. Eztán téliszalámis kenyeret, kukoricát, virslit mustárral és beiglit vacsoráztunk. Kis tévézés után nyugovóra tértünk. Horkolás, horkolás.

Comments

Popular posts from this blog

Deep Water Solo trip on Hvar island.

Ó te drága szőlő... Istenem, áld meg a parasztokat!

Kőkorszaki szaki