Vitorla és motolla

2010.10.20. (srijeda) Hvar island – Slupja stina (Cliff base), Sveta Nedjelja.



A finnek 42 lábas vitorlása



A bázison ébredtem, nyolckor, kormoránokra hasonlító tengeri madarak nász énekére. El sem tudtam képzelni mi adhat ki ilyen furcsa hangot. Szóltam nekik, legközelebb inkább délben ropják a násztáncot.

Baracklekváros kenyeret, joghurtot és répát reggeliztem. Léna is velem tartott. Majd kényelmesen megkávéztam Allessandro társaságában. Megérkezett Pierre, nagy pecás. Javaslatára nekiláttunk horgászni. Megtaláltam a Cliffbase horgászfelszerelését. Két botból csináltam egy profit. Az egyikről áttettem az orsót a másikra és új tengeri villantós szereléket fűztem a damilra. Két órát pecáztunk, nem sok szerencsével. Nem jött a nagy cet. Mikor az eszcájg elakadt valami korallon, kajakkal eveztünk be érte és kipiszkáltuk, nem akartuk beszakítani. Annyi villantót elveszítettünk már. Vezényszóra leraktuk a botokat, nem eszünk halat ma sem.



Vis sziget mögé bújik a nap

Hal nem akadt a horogra így hát szegényes volt az ebéd. Joghurtot, kenyeret, sajtot, répát és mandarint ebédeltem. Kis szieszta után Pierrel másztunk egy 6a-s utat. Csak az érzés kedvéért. Nem elégedtem meg ennyivel hiszen sütött a nap. Nyomás deep water solozni. Csak egy fél órácskát másztam, de csodálatos volt. Pierre eztán video interjút készített velem, angolul. Egy francia online mászós magazinban vezet egy állandó rovatot. Kíváncsi leszek rá.

Finnek érkeztek heten. Harminc körüli pofájuk volt, mindegyikük matróz sapkát és napszemüveget viselt. Vitorlás hajóval jöttek, most vették, ez a hajó első teszt útja. Eszme cserét folytattunk a Finn nyelv és a magyar nyelv kapcsolatáról. Találtunk is néhány közös szót, mókás volt. Mikor beszéltek, folyton olyan érzésem volt mint ha magyar hangot hallanék, még sem értettem egy kukkot sem abból amit mondtak. Egyre több vitorlás mászóval ismerkedek meg. Mondtam én hogy össze lehet egyeztetni a két sportot. Otthon senki nem hisz nekem. Ugyan Andris mégis, hogyan lehetne két ilyen költséges sportot együtt űzni?

Csodálatos naplemente

Bizonyítékként, délután három középkorú Osztrák mászó érkezett, szintén vitorlás hajóval. Ők folyton vitorláznak és csak ott kötnek ki ahol mászni lehet. Lehet csatlakozom hozzájuk. Na jó nem kell megijedni. Andreas-ról ne is beszéljünk. Télen síoktató, nyáron kapitány és mászás instruktor. Vitorlázni akarok, addig nem nyugszom.

Forgalmas napom volt. Alessandroék négyen, négy másik svájci, hét finn, három osztrák, három francia, két ukrán, két szlovén és én voltunk ma díszes tagjai a bázisnak.

Dymitri és Olga elmentek, hagytak nekem halat a hűtőben, igaz mélyfagyasztottat. Juhhé, mégis csak halvacsora.

Sunset

Lisztbe és szezámmagba forgattam a filézet halsút, sütés előtt sóztam, borsoztam. Kevés oliva olajon kisütöttem az újnyi vastag szeleteket. Rigattonit készítettem, paradicsomos, fokhagymás, bazsalikomos, rozmaringos mártással köretnek. Hanna és Léna friss saláta tálat készítettek és kolbászokat sütöttek. Óriás lakomát csaptunk, utolsó vacsoraként hisz holnap mennek haza. Nagyon megszerettem őket, tiszta szívű emberek. Később egy sör mellett beszélgettünk az Osztrákokkal is. Rendes arcok, élvezik az élet minden pillanatát.

Miró telefonált, 11-kor érkezik három Amerika. Ki kell mennem értünk a főútig. Megterveztem az estém. Kitakarítottam gyorsan a felső szintet az ukránok után. Egy zsák szeméttel felmentem a konténer lerakodóba, aztán haza. Bedobtam a koszos lepedőket a mosógépbe, addig megfürödtem. Rendet raktam a szobámba és bepakoltam a táskába egy csomó dolgot amit véglegesen le akarok vinni a bázisra.

Pontban este tizenegykor megjöttek az Amerikaiak. Lekísértem őket a sziklákhoz. Bolond leszek visszamenni. Én is itt alszom ma úgy döntöttem. Csók a családnak.