A nap szerelmese

Hurrá, sima a terep, lehet méricsékélni

Csodás napsütésre ébredtem 8-kor. Otthonról csak azt hallom milyen rossz idő van, és micsoda katasztrófák történnek. Ezek hallatán kezdem azt hinni, hogy valami mesébe csöppentem és itt sosem lesz rossz idő. Úgy legyen, Ámen. A helyiek beszélnek rólam, ma már a boltos asszonyka sem  turistaként fogadott, fancsali képet vágva, ahogy azt eddig tette. Sőt próbált velem kommunikálni is, igaz németül amit sajnos nem értettem. Maradt a mutogatás. Nincs mese, muszáj megtanulnom mihamarább horvátul. Miró ígérte, hogy vesz nekem nyelvkönyvet mikor megyünk Hvar városba. Addig is az internetet bújom, hogy legalább néhány alapvető mondatot megtanuljak. Még csak köszönni és kérni tudok horvátul, valamint a számokat.

9-kor már a mézes vajas kenyeremet majszoltam lent a parton. Gyors reggeli után ott folytattuk ahol tegnap abbahagytuk, ásó, kapa, nagyharang. Közben érkeztek a vendégek is. Egy kis lapátolás, egy kis vendégfogadás, eligazítás, koszosan, mocskosan. Legalább látják, hogy miért kell belépőt fizetni. Szerintem Miró ma bal lábbal kelt fel, különösen ingerült. Veszekedik a barátnőjével, a vendégekkel és velem is. Gyorsan leállítottam, nem vagyok hajlandó semmilyen stresszes dolognak kitenni magam. Megmagyaráztam neki, hogy nem azért jöttem ide, hogy bárkivel is veszekednem kelljen. Ha valami nem tetszik neki úgy ahogy csinálom, akkor szóljon és mutassa meg Ő, hogyan csinálná. Aztán pedig megbeszéljük felnőtt férfiak módjára a legideálisabbat. Ebédig meg sem álltunk a munkával.

mennyei farfalle

Caterina ebédre, barna farfalle tésztát főzött, répás-paradicsomos, bazsalikomos mártással, ementáli sajttal, ruccolával. Marad egy kis borsófőzelék is tegnapról, azt is bevágtuk. Nem tudok más mondani, príma volt a mai koszt is. Eddig észre sem vettem, a felső kertben derékig ér a ruccola. Holnaptól mindenhez ruccolát eszem, reszkethet a bokor. Úgy tűnik az oliva is hamarosan szüretelhető lesz. Egészen feketék és puhák már a szemek. Alig várom, hogy megtölthessek néhány befőttes üveget saját készítésű oliva bogyóval, hogy aztán vihessek haza kóstolót. Na meg olajat is préselünk majd.

Ebéd után még 2 órát dolgoztunk. Ha Murphey még élne ma biztosan kitekertem volna a nyakát. Pont ott fekszik egy óriási kőtömb ahová a pöcegödröt terveztük. Szerencsénkre a két fiatal Norvég srác segített nekünk kimozgatni a kőtömböt és legurítani a tengerbe. Minden rosszban van valami jó, máris negyven centi mély a gödrünk. Már csak egy métert kell ásni lefelé.

Caterina, made by hand

Később úsztam egy nagyot, jógáztam egy fél órát, majd relaxáltam is egy kicsit hulla pozícióban a tűző napon. Csokoládé barna vagyok, imádom a napsütést. Miró is, a barátnője is, a norvégok is, Jürgen is, a csehek is, a németek is és a svájciak is egyszerre elhagyták a bázist öt óra környékén. Egyedül, csendben és nyugalomban élvezhettem a naplementét. Fél lótusz pozícióba helyezkedtem, egyenes derékkal és háttal. Vállaimat kényelmesen leejtve, kézfejemet tenyérrel felfelé a térdemre helyezve ültem mozdulatlanul. Hallgattam a tenger zúgását, mélyen beszívtam a sós párás levegőt és csak a horizonton lebukó napra figyeltem. Semmi sem terelte el a figyelmemet. Tökéletesen éreztem magam.

Szürkületkor felsétáltam a szerpentines úton, s közben családomra, szeretteimre és barátaimra gondoltam. Bevallom hiányoztok nagyon. Jó lenne ha most mind itt lennétek és együtt élvezhetnénk ez a csodát ami itt van. Ittam egy teát és boldogan nyugovóra tértem. Mindenkit szeretek.