Kulinárai és csillagos égbolt minden nap...

lakosztályom bejárata

No, nézzük csak mi történt ma.

Egész jól hozzászoktam a korai keléshez. 7-kor ébredtem, bár az igazság az, hogy 8-ig csak henyéltem. Október másodika van és egy szál pólóban flangálok az udvaron. Ép csak kidugta fejét a horizonton a napocska de már 22 fok van. Tetszik, hogy ilyen kellemes a hőmérséklet. Nem szeretem a hideget. Édesanyám után, egyenes ágon fagyosszent vagyok. Otthon mindig kinevettek, hogy a kabát alá három pulcsit veszek. Bár azt senki nem vette számításba, hogy én nem kocsival járok, még a legzordabb hóesésben is biciklivel.

Reggelinket ma a szikláknál szervírozták a sellők. Távolból szirének hangja hallatszott. A lágy tengeri szellő… Stop. Még a végén mesét írok, habbal. Szóval, háromféle sajtot, juhtúrót, kétféle felvágottat, mustárral, majonézzel, magvas kenyérrel reggeliztünk. Egy kávét is megengedtünk magunknak utána.



utca front

Szerencsémre Miro odafigyel rá, hogy ne minden nap végezzünk fizikai munkát. Elsőként vendégkezelési módszereket tanultunk. Hamar  rájött, hogy nagy rutinnal rendelkezem a témában. Eztán információk tömkelegével bombázott. Mit, hogyan kell csinálni. Melyik forma nyomtatványra, mit és hova kell írni. Átbeszéltük a fontosabb szabályokat, az árlistát, megmutatta minek hol a helye.

Még egy szituációs játékot is játszottunk. Én voltam a főnök, Ő pedig a vendég aki most érkezett. A legmakacsabb vendég stílust választotta. Belépett a privát övezetbe és levegőnek nézve engem, se szó se beszéd elindult a sziklák felé. Megkérdeztem volt e foglalása. Vagy netán én hívtam meg villás reggelire csak már elfelejtettem?  Elmondtam neki a szabályokat, amiket nem volt hajlandó elfogadni. Szóltam, kívül tágasabb. Megdicsért, amiért elhajtottam, jót nevettünk. Általában itt a vendégek olyanok mint a birkák, csak éppen nem bégetnek. Mennek a saját fejük után és nem képesek felfogni, hogy ez egy privát terület, ahova csak bizonyos szabályok betartásával léphetnek.Kis idő múlva egyedül hagyott. Had szokja a paraszt a szántást alapon. Míg Ő vendégeket fuvarozott ide oda átvettem a Cliffbase irányítását. Bevallom, egy kicsit élveztem, hogy én vagyok ennek a pompás helynek a feje. Jöttek a vendégek, számlát írtam, beszélgettem, belépő díjakat szedtem és szállásokat intéztem nekik. Később felmostam és rendet raktam a teraszon. Elhordtam a gazkupacot amit a ház mellé halmoztunk fel, majd nekiálltam főzni. Bazsalikomot szedtem a teraszról, apróra vágtam négy gerezd fokhagymával együtt. Só, bors, oliva olaj, paradicsom szósz, fokhagymás-bazsalikom, egy serpenyőben összeforraltam az ízeket. A papardelle-t már korábban feltettem főni, mire kész az öntet a tészta is jó legyen. Miro szerencséjére éppen akkor érkezett vissza mikor tálaltam az ebédet. Sajtot is reszeltünk a tészta tetejére.



gránát almafa a házunk előtt



Szieszta után úsztam egy kicsit, majd napoztam. Délutáni programként tetőt szigeteltünk és folytattuk a ház melletti fürdő és toalett alapjának kialakítását. 17:30-kor befejeztünk minden munkát.

Úgy látszik a vendégeskedés itt bevett szokás. Vacsorára voltunk hivatalosak Miro egyik jó barátjához. Nyári konyha avatóra, vagy mifene. Bármilyen indokot ki tudnak találni, hogy csapjanak egy kis BBQ-t a helyi naplopók. Steak-et kaptunk vargányás gnocchi-val és salátával. Ízlelő bimbóim csaknem széthasadtak örömükben. Csodás itt az élet. Í-re a pont már csak a battai mászó társaim, barátaim telefonhívása volt. Szívemet melengették, ahogy egymásnak adták át a telefont, hogy mindenki beszéljen velem. Ezúttal is, köszönöm, hogy vagytok nekem.

Hazabattyogtam, s még egy kicsit csodáltam a mai különösen csillagos eget. Hulló csillagot is láttam, kívántam is. Még a herkules csillagkép is tisztán látszik, nem beszélve a tejút éles kontrasztjairól. Kitekertem az izzót és azt hiszem elaludtam.      

 

a ház hátulról