Kemény meló, finom vacsora

7:30-kor keltem, gyönyörű napsütésre. Előző napokhoz képes néhány fokkal csökkent a hőmérséklet, még így is 20 fok felett járt a hőmérő mutatója. Vettem a fáradságot és tojás rántottát készítettem reggelire, hagymával, paradicsommal, paprikával és egy szelet ciabetta-val. Gondoltam bevágódok házi gazdámnál és szedtem neki is belőle egy tányérral. Fránya betegségemet nem sikerült teljesen kihevernem, de azért már lényegesen jobban vagyok. Kamilla, citromfű, borsmenta, méz és aszkorbinsav, ez volt a mai varázs tea keverék.
gaz kupac amit az olivafáról szedtünk le
Kocsival a kikötőig, csónakkal a bázisig. Mindenféle köntörfalazás nélkül belecsaptunk a lecsóba. Első ként a játszó tér kialakításával bíbelődtünk. Másfél óra láncfűrészelés, félóra baltával, félóra csákánnyal és már készen is van, az alapja. Dinnye nagyságú kövekből - amiket előző napokban termeltünk ki a földből – ,az öböl apró szemű kavicsaiból és némi cementből fel raktuk a játszótér kerítését. Majd a munkaeszközöket jó messzire hajítva nekiláttunk az ebéd elkészítésének. Mai menü, parázson grillezett borjú steak és malachusi volt sült, szezámmagos burgonyával, mustárral. Mennyei lakoma, lecsúsztatva 1 dl finom fehérborral. Szieszta után, elindítottuk „a mentsük meg a oliva fát” projectet. Benőtte a búrján a lombkoronáig szegényt. Eztán jött a kemény meló második felvonása. Ösvényt vágtunk a ház nyugati oldalán mert ha elkezdjük építeni az új toalettet, nem tudnak majd hol közlekedni a vendégek. Utána 50 kilós kövekből lépcsőt építettünk az új ösvényre. Majd még egy kis gyom irtás és föld lapátolás következett. Ezzel el is jutottunk a délután 6 órához és le is tettük a lantot. Vagyis nem teljesen mert én még gitároztam egy kicsit munka után.

6 lépcsőfok, 3 óra alatt
Miró meghívott vacsorázni az étterembe, azt mondta egyek amit csak szeretnék, mert jól dolgoztam. Jól esik a dicséret, szeretem a visszaigazolásokat. Volt egy főnököm még Magyar honban, aki azt az elvet vallotta, hogy basztatni kell a munkást, mert akkor jobban dolgozik.  Azt hiszem úgy fogalmazott mindig: „kell nekik a törődés”. Utáltam ezt hallani. Szentül hitte, a dicséret csak lustasághoz vezet. Én speciel sztahanovista tudok lenni ha dicsérik a munkámat. Na mindegy. Grillezett kalamárit rendeltem sült krumplival, ajvárral. Imádom, hogy mindenhez hoznak friss kenyeret. Sokszor azt csinálom, hogy  a kenyérre locsolok rengeteg oliva olajat és ezt eszem magában, ha nincs már a tányéron semmi. A jó minőségű olajakat tisztán meginni is szeretem. Sokáig azt hittem, hogy a kalamári ugyan az mint a tintahal. Felvilágosítottak, hogy az két teljesen különböző hal. Idáig azt hittem a tintahal a kedvenc tengeri eledelem. Egy másik dolog ami egy kicsit rosszul érintett, hogy itt Horvátországban, az éttermek többsége afrikai import kalamárit vásárol. Vacsora után egy kis üveges sört legurítottam, jó lesett a mai kemény nap végén. Csók a családnak.   


Comments

kata said…
az igen ! Jó a blog bejegyzésed

Popular posts from this blog

Deep Water Solo trip on Hvar island.

Ó te drága szőlő... Istenem, áld meg a parasztokat!

Kőkorszaki szaki