Zajlik az élet

Cliffbase, ahogy itt hívják Suplja Stina

Csendes nap. Korán keltem, s azonnal nekiláttam a napi rutinnak. Elsőként főztem egy teát,  leszedegettem a szárítóról a tiszta ágyneműket és kiteregettem amit még tegnap este kimostam. Vásároltam joghurtot, gyümölcsöt, kenyeret és sajtot a boltban. Majd elvittem a gondosan szétválogatott szemetet a konténer telepre. Csak úgy mint otthon, támogatom a szelektív szemétgyűjtést. 9-kor megérkeztem a sziklabázisra és nekiláttam a rám bízott munkáknak. Nem reggeliztem, nem voltam éhes. Persze azért a munka kezdete előtt készítettem egy kancsó teát friss herbáliákból, ezt szürcsöltem egész nap. Kicsít kietlenebbnek tűnt ma a táj, 18 fok, szél, felhők, szemerkélő eső, félhomály. Lassan kezdi megmutatni téli arcát a tenger.

Olaszosan, akarom mondani Horvátosan csinálgattam a munkát. Elsőként teljesen kitakarítottam a felő szintet, Torress-ék után. Jó nagy koszt hagytak. Kimostam a hűtőt és kipucoltam a lefolyót, el volt dugulva. Felsöpörtem a szobákban és tiszta ágyneműket húztam. Ezt követően gazt írottam, eltüzeltem, szikla kertet építettem és csákánnyal lebontottam egy lösz falat. Rövid szüneteket tartottam s közben próbáltam megismerkedni sirály komámmal. Van egy sirályom aki itt lakik a bázis fölött. Megfigyeltem, hogy vannak bizonyos megszokott helyei a sziklákon ahol szeret elidőzni egy darabig, figyeli a tengert, ahogy azt én is teszem. Meg fogom szelídíteni. A földet szétterítettem a pöcegödör körül és egy gereblye meg egy vízmérték segítségével elrendeztem a terepet. Nemsokára betonozzuk az alapot. Ulli, Arthur, Monica és Klaus a rossz idő ellenére is kijöttek mászni. Beszélgettem velük egy kicsit. Klaus már akkor mászott Paklenicán mikor én még csak pajzán gondolat  lehettem. Igazi mászó veterán. Nem mászik nehezeket, viszont sokat.

Rend van mindenhol, nincs mit csinálni. Hosszú órákon át gitároztam. Ömlik belőlem az ihlet. Ebédre, barna tésztát és bulgurt főztem, összekevertem őket és paradicsomos pestoval valamint edami sajttal ettem. Tejes kávét is ittam utána. Megérkezett Simon és Karin, a tökéletesnek tűnő fiatal svájci pár. Őket sikerült tegnap legjobb vendégfogó dumámmal idecsalni. Ide is költöztek. Tábor tüzet gyújtottam és beszélgettünk egy kicsit. Simon 28 éves, viselkedés zavaros és drog függő tinédzserek nevelésével foglalkozik. Előtte egy farmon dolgozott, szereti a kemény munkát és a kihívásokat. Párja, Karin 31 éves jogász, szereti a munkáját és mellette imád utazgatni. Nagyon kedvesek, megvendégeltek egy teára. Irtózatos sebességgel fejlődik az angol nyelvtudásom. Folyamatosan angolul beszélek, sőt, azt figyeltem meg, hogy legtöbbször angolul gondolkodom. Egyszer még a javamra válik. A horvát nyelv is elég jól ragad rám. Nem lesz ezzel baj. Fél év múlva olcsóbban kapom majd a halat, ha már tudok alkudozni a piacon.

Vacsorára vajas sajtos kenyeret csipegettem a tűz mellett. S aztán gitároztam még egy kicsit. Át komponáltam spanyolos hangzásúra a kis kerce lánya című dalt, talán minden magyar ismeri. Magammal hoztam reggel a laptopomat, tudván hogy ma itt alszom a bázison. Itt nincs internet, de arra jó, hogy egy kis bosanova-t hallgassak, miközben szorgosan írogatom életem történéseit. Ana Caram szól halkan a hangszórókból, még egy kicsit hallgatom s aztán nyugovóra térek.